- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A városmajori park és a Kissvábhegy találkozásánál fakadó bővizű forrásra alapozva Siklósy Károly orvos 1853-ban vízgyógyintézetet létesített. A kitűnő hely ellenére nehézkesen induló szanatóriumot 1860-ban az ugyancsak orvos, de emellett jó üzleti érzékű Vaskovits János vette át. Az új tulajdonos kádakkal, felső-, alsó-, oldalzuhanyokkal, körfürdővel, hőlégkamrával, gőzszekrénnyel szerelte fel a szanatóriumot, rendezte a forrást, a sétányokat, a parkot, és a legkülönbözőbb kúraprogramokat írta elő a bentfekvőknek.
A Városmajor utca 64–66. alatti Vaskovits-féle Vízgyógyintézet 1910-ben már Városmajor Szanatórium és Vízgyógyintézet néven üzemelt, Kozmutza Béla irányítása alatt. Bíró Dániel, az első világháborúban megrokkant és korán elhunyt tüzértiszt gazdag fiumei kereskedő testvére 1920-ban megvette a szanatóriumot, és ettől kezdve a budapesti ortodox izraelita hitközség kórháza lett, Bíró Dániel nevét viselve, 40-50 fős kórházi hellyel és szanatóriumi résszel. A kórház főorvosát és betegeit 1945 januárjában a nyilasok megölték, az épületet felgyújtották. A súlyosan sérült épületet 1952-ben bontották le, helyén most két lakóház áll.
A szomszédos Városmajor utca 68. alatt 1912 nyarán nyílt meg a János Szanatórium, Simaházi Tóth Gedeon nőgyógyász főorvos vezetésével, elsősorban szülőnők és nőbetegek befogadására, de felvettek sebészeti betegeket is. Ellátásukat három műtőterem és két szülőszoba biztosította. Az épület utcai részén a folyosók húzódtak végig, míg a csendes, levegős svábhegyi oldalra a szobák nyíltak. A János Szanatórium kulturális életünk kiemelkedő személyiségeinek is nyújtott kezelést. Ady 1912 és 1916 között több alkalommal, Babits 1933-ban és 1938-ban vette igénybe a gyógykezelést. Babits 1941-ben, Jászai Mari 1926-ban itt halt meg.
Jelenleg a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikája, ezeknek megfelelő tanszékei és Kardiológiai Központja működnek itt.
Városmajor u. 64. és 68.
Magyarország
Friss hozzászólások